Nem leszek hosszú, csak valami randomság az egész.
 Néha nem tudom eldönteni, hogy viccesen hülye vagyok, vagy valami nagyon ritka és durva értelmi fogyatékossággal élő akárki, aki kezelésre szorul, csak még nincs meg a gyógyszere meg a konkrét tünet. Ma is itt ülök, ötezerszer túlméretezett kapucnival a fejemen, és annyit suttogok magam elé, hogy "én vagyok az új tag az orgyilkosok testvériségében muthafuckas". Beteges. Mondjuk még mindig jobb, mint mikor gyengébb pillanatomban egy lepedőt csavartam magamra köpenyként, és azt ordibáltam a barátnőmnek, hogy "i am THE HUNTER", aztán a polcomon lévő szarvaskoponyával próbáltam imprózni a Diablo III egykezes számszeríját. Amikor épp lefagy az agyam, akkor szeretek videójátékokat parodizálni, ja.
 Amúgy miket találtam? Hát persze, hogy régi fotókat, de a scannerem úgy gondolta, hogy durcázik, szóval kép nélküli cumó lesz ez is, eh. Pedig szívesen megmutattam volna, milyen csodálatos kis fürdőruhám volt, milyen ribancosan tudtam pózolni, és mennyire swagyolo voltam a Barbie-újságból szerzett pink napszemüvegemben. Talán ez volt az az időszak, ahonnan már csak apadt az önbizalmam, pedig azért egy csipetnyit el tudnék fogadni belőle.
 ÉS MEGHALOK, RÉGI OSZTÁLYFOTÓK, csodás az összes, már ott látszott, hogy egy ördögi kis rohadék vagyok - a "most akkor legyen valami vicces" résznél nekem az volt a poén, hogy elrántottam Zsófit (csórit már sajnálom, óvoda óta nem tudott megszabadulni tőlem, és azóta nem lettem aranyosabb, semmilyen értelemben sem) a helyéről, és valami borzasztó brutál kokit adtam neki, a haja úgy állt, mint, mintha minimum egy hurrikán tépázta volna meg, az én arcomon pedig ez a tipikus "te leszel a következő" tekintet.
 Ja, meg van olyan képem is van ahol szintén a fent említett nőcskével mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nem sikerült értelmes fejet vágni, én ráadásul besültem a szamárfül mutatásával is, de kit érdekel, mikor az edzőcipőmből kilóghat a nyakig húzott kék, mintás zokni? A puszta lényem már akkor is tömény szexuális energiát és pajkosságot sugárzott, nem is értem, miért lapos még mindig a szerelmi életem. Sőt, ez már mélyföld, az egyetlenek, akik hímneműek és képes lennék valami groteszk érzelmet táplálni irántuk (eh-eh, ez egyre kínosabb), még csak NEM IS LÉTEZNEK. Csak a tipikus, angol tudósok által egyszerűen "Fangirl-szindróma" néven emlegetett tinédzserbetegség (a "Van egy (több) chrushom, aki soha nem fogja tudni, hogy létezem-szindróma" csúnya mutációja).
 Visszatérve Zsófi hajára meg a hurrikánra (ppl, így kell egyik témából a másikba váltani, köszönöm-köszönöm!), olyan szél van, hogy félek, kidől a ház előtt álló tuja (ez a szó amúgy annyira vicces, kicsiként is közel álltam a fulladáshoz, mikor meghallottam), ráadásul itt vannak ezek a fuckin' áramszünetek, a redőnyöm meg recseg. A végén arra kelek reggel, hogy a galambok a hollók belecsípnek a húsos kis pofazacskóimba, mert azt hitték, meghaltam, mikor eltűnt felőlünk a ház - mondjuk azért elég masszív építmény, egy bodybuilder szél kéne a kidöntéséhez, amiben én a pehelysúlyommal (eh, szép álom) úgy szállnék, mint valami poratka, aztán földet érek valahol Mexikó partján.
Következzék szokásos önsajnáltató rovatunk!~
 KEDDEN KÉMIA TZ, nem akarom, sírni fogok, adjatok valamit, amivel megölhetem magam, mielőtt megírhatnám *szokásos kémia-óra előtti depresszió lvl borzasztóan sok*, annyit tudok róla, mint a languszták párzási rítusáról, sőt, még annál is kevesebbet. A többi tantárgyat lazán megtanulom, de én annyira hihetetlenül impotens vagyok, ha kémiáról van szó, hogy az már vicces. Nem, komolyan, legyen vége ennek az évnek, és hajlandó vagyok ír szteptáncot lejtve kimenni a buszmegállóig, méghozzá magassarkúban.
*picsogás vége*
 Btw. kezdődhetnének az áprilisi szezonos animék, kezdeg ráizgulni a témára.
 Nem tudok miről írni, a hétvégéim arról szólnak, hogy alszom, írok, olvasok, eszem, ezt felváltva vagy épp egyszerre, tetszőleges párosítással. Az meg nem az én stílusom, hogy lefényképezem a székelykáposztám, dobok rá instán (mit nekem insta, nincs is olyanom, online képszerkesztőket használok, és teljesentökéletesenborzasztóan megfelel nekem ez a tény) két sekushii~ effektet, aztán felpakolom ide, hogy "MENSCHEN, ICH MAG SZÉKELYKÁPOSZTA, ES IST SEHR SCHMACKSCHAFT ". Ja, határozottan nem (micsoda kultúrlény vagyok, hogy ezt németül írtam, azért azt remélem figyelitek).
 Végeztem, megyek vissza sírni a karbonsavak fölé. ;-;