Baromi jó volt. Persze, voltak rosszabb részek, de összességében én nagyon élveztem. Mondjuk egészen szombat délelőttig nem is reméltem, hogy bármi jó ki fog ebből sülni.
 A botom nem lett egy abszolút cosplay-mestermű, de egy nap alatt sikerült összehozni. Mikor már láttam, hogy az előző próbálkozásból nem fogok jól kijönni, én olyan örömmel vágtam földhöz, hogy letörjem a botról az összes eddigi munkám, hogy az hihetetlen, aztán összejött 3 nap alatt 3 fegyver, ami mondjuk ahhoz képest, hogy alig volt rá idő, jó lett, távolabbról például nem is látszott annyira, hogy nem a legtökéletesebb a világon, meg azért meg is dicsérték páran.
 Péntek este beleszenvedtük a drótokat a köpenybe, ki lett keményítve meg minden, másnap reggelre meg borzasztóan nézett ki, a drótok elfordultak és már nem is tudtuk tartósan visszatenni őket az eredeti helyükre, szóval ki lettek szedve és lógott az egész, de összességében amúgy szerintem nem lett olyan rossz, ahhoz képest, hogy eddig csak ilyen Yuno-szinten cosplayeztem (meg egyszer voltam Erza, de én azt a vörös parókát így utólag visszanézve inkább tűzre dobtam volna). Persze, volt ezer meg egy hibája, de szerintem nem volt vállalhatatlan maga a ruha. Az arcom már más kérdés.
 A lábamon, aminek fel kellett volna állnia (meg amúgy mindenhol, mert mindennek fel kellett volna állnia, de who cares), az elázott és lekonyult, mert olyan brilliáns volt a szervezés, hogy bő háromnegyed órát dekkoltunk kint az esőben egy szál esernyővel, mire megkaptuk a jegyünket és beengedtek végre, pedig mi időben ott voltunk. Mituki cipője például nagyon jól meg volt oldva, erre szegénynek teljesen leázott és felismerhetetlen lett.
 Tehát elég rosszul kezdődött a dolog.
 De mennyire jó lett! Elég sokan lefotóztak, meg dicséreteket is kaptunk (olyanoktól is, akik elég jól összehozták a sajátjukat minden macerája ellenére) meg skldfhsnfdsn, jó volt, hizlalta azért az önbecsülésem, meg szerintem a többiekét is. Összefutottam Pepivel is, ezer éve nem láttam azt a nőt, tiszta boldog voltam, aztán még a nap is kisütött, a verseny is jól sikerült (a közönség kedvencében kaptunk jelölést is, hát én lefordultam a székről, pedig a többiekhez képest nem voltunk olyan eget rengetően jók, szóval elég kellemes érzés volt). Még a nap elején volt egy Kuroko, és ugyebár szóltam Mitukinak, hogy forduljon meg, tök aranyos meg ilyenek (elvégre ő rajong azért a karakterért), ott állt tőlünk egy méterre - hát egyem meg, édes volt, mikor felénk fordult, elvörösödött, és bebújt az egyik ismerőse mögé.
 A Vocaloidos csoport tagjai amúgy nagyon jófejek voltak, előttünk léptek fel, a Senbonzakura Meiko-val közösen ott ugráltunk hogy baromira félünk - még ő is, pedig nem az első versenye. Utána a fotózásra várva én háromszor meghaltam meg négyszer összeestem (nagyon nem bírom a meleget, nyűglődtem mindenfelé), plusz azalatt a bő fél óra alatt csak háromszor akartam kardomba dőlni (és még ki is csesztek velünk, szóval a semmiért álltunk ott egy jó ideig), de végül csak kivergődtünk.
 Amúgy meg rólam nem lehetett normális fotót csinálni. Vagy az amulettem, vagy a nyakamban lévő hold csúszott el, vagy olyan retardált fejet vágtam, hogy azzal riogatni lehetne, de komolyan, megmutatják egy rabnak, akit épp vallatnak, hát azonnal bevall mindent. Utálnak a kamerák, szerintem még régen tettem valamit a fajtájuk ellen, csak már nem tudok róla.
 De ezt a képet úgy szeretem D:
 Nem a legjobb, én pont beszéltem (egész nap be nem állt a szám, mindenfelé ugráltam meg futkároztam, tele voltam energiával a nap közepe óta, a sarkamon amúgy azóta van öklömnyi kötés, elég csúnyán feltörte a cipő), de ez volt a con legjobb fél-háromnegyed órája. Szórakoztunk, nem zargatott senki, az is lelépett tőlünk, akit addigra már szívem szerint egy téglával vertem volna pépesre, volt egy rakás pockynk, jó idő volt meg satöbbi. És azok az emberek voltak körülöttem, akikkel úgy igazán el akartam tölteni a cont. Mondjuk szegény Annamarit többször is sikerült megütnöm a bottal. Az én kezembe nem lehet semmi olyat adni, ami nagyobb fél méternél plusz ön-, és közveszélyes egy hozzám hasonló balhere ujjai között, mert simán lemészárolok valakit tök véletlenül, amilyen talajrészeghez illő egy mozgáskultúrám van.
 Kint volt Daichi is, akit másfél éve nem láttam, hát én ott ujjongtam - azalatt az idő alatt, amíg leültünk beszélgetni, röviden levázolta, mi volt vele, meg én is előadtam a semmit, és erről borzasztóan el tudtunk dumálni, az a gyerek még mindig a szívem csücsökvirága, amúgy meg egy kis nyomorék, de őt ennek ellenére is lehet szeretni.
 Aztán a mangáknál összefutottam Ryo-val, meg később is, de a vasárnapi találkozás csak nem jött össze. Na majd legközelebb! :>
 Plusz még Sebbancsékkal közösen összefutottunk pár emberrel egy időre, ott olyan képek és videók születtek, amiken így a hét elején, visszanézegetve őket, sikítva fetrengtem a padon. Az például nagyon erotikus, ahogy bekancsalítok és kitolom a fogaim a képen, nem is értem, hogy nem tapadtak rám a hímek meg a nőstények vegyesen, hát áradt belőlem a a nyers vonzerő.
 Este volt egy kisebb összezördülésünk, aztán végül éjfél körül keveredtünk el oda, ahol terveztünk aludni, és ami "egy köpésre van a WestEnd-től" (fenéket, a lelkünket kisétáltuk, mire egyáltalán megtaláltuk). Először rossz háztömbbe mentünk be és minimum öt percig próbáltunk bemenni egy lakásba, ahonnan amúgy gyanúsan fény szűrődött ki meg motoztak bent valakik/valamik, aztán végül leesett mindhármunknak, hogy nem szimplán rossz ház, hanem téves lépcsőház, szóval fénysebességgel lerongyoltunk a nyolcadikról, mielőtt kijöttek volna, vagy ránk hívják a rendőröket vagy akárkit. Liftezni lefelé nem próbáltunk meg, mert felfelé is azt hittem, leszakad alattunk és ott helyben halunk meg, valaki felhozta az Anothert, én meg mindenhol képes vagyok látványosan megijedni, már-már ismérvem, szóval amikor ugrott a fülke egyet a végén, én éjfélkor ott sikítoztam.
 Aztán végül megtaláltuk azt a lakást, amit kerestünk, kivedlettem a cosplayből (ami amúgy már csak félig volt rajtam, de a felsőmet nem tudtam levenni conon, mert ez ilyen többemberes meló, szóval csak rávettem a kis bolerómat és úgy utaztam, mint egy gyerekbuliból szabadult, koraérett akárki, aki 6 évesnek túl magas, de ránézésre az értelmi szintje nem lehet több), kidőltünk, hogy na akkor mi keresünk valami jó filmet, amire be lehet aludni, persze nem találtunk, helyette azonban minden pornócsatornát kifogtunk keresgélés közben a legváltozatosabb felhozatallal (ez mondjuk nem meglepő fél egy környékén), meg azt is, ami nem kifejezetten felnőttfilm, volt rendes (?) története, csupán a jelenetek 70%-a volt akció, az azért már haladás.
 Szóval ja, ezt a filmnézős dolgot skippeltük.
 Vasárnap reggel volt egy kis pánik, aztán csak-csak elkészültünk, én igazgatom a parókámat, mire öklendezést hallok a fürdőből. Megnézem, mi az, hát Ruki és Mituki ott fintorognak a csap fölött, és épp azt mondják nekem, hogy mennyire rossz íze van ennek a szájvíznek...
 Kiöblítették a szájukat az arclemosómmal. Én majd' megfulladtam a röhögéstől, de komolyan.
 Aztán a vasárnap már nem volt olyan nagy szám, de élvezhető volt, amit sajnálok benne, hogy akikkel össze akartam futni, az vagy nem volt aznap már kint (Krisso jófej volt, felcsörgettem, hogy na akkor merre pihenteti nemes popóját, erre közli, hogy áhh, már vonaton van, ne keressem, de azért majd még hív meg ilyenek), vagy elkerültük egymást. A többiek vettek egy rakás figurát meg mangát, én is beszereztem párat az utóbbiból, elszórakoztunk, készítettek velünk egy interjút (???) jó volt az egész. Aztán leléptünk, és innentől kezdve már nem érdekes az egész, mangát olvastunk a vonaton, öten befoglaltunk 8 embernyi helyet, és amúgy tök hangulatos volt.
 Összességében, nagyon jó volt a con, én rájöttem, hogy soha a büdös életben nem leszek cuki, akárhogy is próbálom (egyszerűen lehetetlen küldetés, pedig óvodás koromban ez volt ám az életcélom *sob*), szóval ja. Jöhet a nyári.
 Bot nélkül.
 JAÉSVÁRJUNK. Olvasgattam, hogy volt, aki oda sem mert jönni hozzánk, pedig tetszett neki ez az egész, mert 1) többen voltunk egy csoportban vagy 2) alapjáraton félt minket megszólítani. Buta az ilyen, az egyik lány például odajött hozzánk, hogy miből öltözünk, én meg annyit beszéltem, hogy az kettőnk, sőt az egész csapat helyett is elég volt. Nem ölünk meg senkit, sőt, mi örültünk, mikor odajött hozzánk valaki beszélni pár szót, akár mindegyikünkhöz, vagy csak az egyikünkhöz.
 A képeket meg össze kell még kapargatnom, legalábbis ami érdekel, és majd feldobnom ide. .-.