jaj
 Nem garantálom, hogy bárminemű értelmet tudok szuszakolni ebbe a bejegyzésbe (nem mintha az eddigieknek olyan óriási jelentősége lett volna), de ha már két hétig nem leszek, akkor álljon itt valami életjel.
 Hála az érettséginek, feldobtak minket a legfelső emelet legutolsó termébe, mármint tényleg, az épület abszolút csúcsán és végén vagyunk, a lépcsőtől és mindennemű egyéb életformától elszigetelve, kész testedzés innen eljutni a büfébe, ami az alagsorban van, aztán visszasétálni. Meg hát rám a lépcsőzés életveszélyes, ez köztudott tény, szóval két emelettel nagyobb az esélye, hogy olyat taknyolok, amit már cirkuszban kéne mutogatni.
 A büdös meg jött velünk, de már nem olyan intenzív, inkább enyhe, de ez keveredik a padlástér utánozhatatlan és leírhatatlan, gyurmaszerű aromájával, ami felér egy instant fojtóillattal (?), szóval a megmaradást maximum a nyitott tetőablakok jelentik, de az igen elmés, aki +20C° és a fölötti hőmérsékleten fázik, beült az ablak alá, és nem lehet kinyitni, mert ő fázik.
 Hát cs#@đmeg. Na mindegy.
 Szerdán felvágják a nyelvemet. Bizonyos értelemben eddig is fel volt vágva (ez ilyen oldalbaböködős "érted, érted!"-poén, fujj), de most fizikai értelemben is muszáj, és ahogy tegnap szóba jött, miért nem jövök szerdán, Mitukiék jobban beparáztak, mint én eredetileg.
 ÉS MOST MÁR ÉN IS FÉLEK, ez benne a rossz. Mikor megkérdeztem anyát, hogy miért nem vágatta fel gyerekkoromban, ennyi volt a válasza: "Így is elég sok bajod volt gyerekkorodban, aztán sajnáltalak, hogy még ezt is megcsináltassam veled, hát azért mégis csak a gyerekem vagy...", és itt még jött legalább három kínos sztori példaképpen, amit értelemszerűen nem osztok itt meg, mert eww.
 A saját anyám is elismeri, hogy már születésem óta szerencsétlen vagyok. Azért ez beszédes. Kezdem megérteni, miért nem mert egyedül átengedni a zebrán másodikos koromig (mondjuk mikor először mentem át teljesen önállóan, majdnem elcsapott egy kamion, szóval megértem az aggodalmait).
 Szóval szerdától meghatározatlan ideig bezárólag annyira sem fogok tudni beszélni, mint azt eddig tettem, enni meg annyira sem, DE legalább nem kell kompetenciát írnom (mert amúgy miért is ne, kompetenciát meg kis érettségit egy hetes időintervallumos különbséggel kell íratni, szerintem is, pure logic, mondjuk nekem így teljesen tök mindegy, igazából a szerdai napom semmiféleképp nem lenne jó. Mármint komolyan, vagy írok kompetenciát (úgy, hogy idén már írtam valamiféle PISA-csodát, nagyjából ugyan az a szint), vagy szétvagdalják a nyelvem. Fényes lehetőségek, nem?).
 Vagyis ezt hittem, egészen máig, mikor közölték, hogy nem holnap lesz, hanem jövő héten, szóval meg lesz tartva a matek is, én pedig érzéseim szerint csütörtökön úgy fogok bemenni, hogy az a halvány fing, ami az agyamban képződött a most tanultak alapján, sem fog semmit érni. Mint valami abszolút új dimenzió.
 Egyszer amúgy úgy megnézném azoknak az arcát, akik a bénázásaimat olvassák. El tudom képzelni, milyen artikulátlan hangon röhögnek a szerencsétlenkedéseimen, mert a sikerélményeimet meg azt, amiben esetleg remekelek, nem nagyon szoktam megosztani.
 Szóval itt az idő a változtatásra! (figyelitek milyen bravúrosan vezettem át a témát, hát na) Nyertem egy novellaíró versenyt ismét (mondjuk már 4 hónapja egyre sem jelentkeztem ezt leszámítva [és a legutóbbin is csak negyedik lettem, mondjuk 53 jelentkező közül az egész jó eredmény], és nem is fogok a szünet elejéig, mert KIS ÉRETTSÉGI ÉS MÉG NEM TUDOM A NYELVTAN TÉTELEKET, phuck that), és azért hízik a májam, hogyha másban nem, talán ebben mutatok egy fikarcnyi hozzáértést, mert hát na, olyasmit, amihez türelem és az aprólékos munkákhoz való hozzáértés kell, nem igazán tudok hosszútávon művelni. Néha leülök elpepecselni vele 1-2 órát vagy napot, ha épp rám tör az alkothatnék, de amúgy az ilyen origamizás meg mittudomén' nem az én világom, ha hosszabb időről van szó. Régen szerettem gyöngyöt fűzni, lekötött, és két anyázás közben, mikor nem oda vagy úgy fűztem fel, ahogy akartam, egész élvezhető volt (mai napig megvannak az én kis gagyi homemade karácsonyfadíszeim amit gyöngyfűzéssel csináltam). Ja, meg jártam anno általánosban ilyen "ügyes kezek" c. foglalkozásra, ahol egy dolgot tanultam meg: hogy kell tíz teafilter-tartóból (elég sok szakszót ismerek, de ezt lövésem sincs, hogy nevezik tisztes polgári nevén, szóval marad így, remélem nem akar senki sem máglyára küldeni és sósavval permetezni ezért, mert amúgy sem hagynám. TÖKMINDEGY) virágot hajtogatni. Sok tudás ragadt rám, ja.
 Most lövésem sincs, hogy azt a zárójeles részt hol kéne itt lezárnom. Na ezért nem tudok csak úgy a semmibe dumálni, mindent elkezdek aztán sosem fejezek be, mert eszembe jut valami más.
 Szerdától (ez a nap egész eseménydúsnak - és értékelhetetlenül fosnak rossznak - ígérkezik) nem lesz gépem 1-2 hétig, mondjuk ezzel az ócskavassal igazából akkor sem vagyok előrébb, ha van, mert már mocskosul lassú meg nem visz semmit (hát hol éljem ki a lelkem kocka részét, ha MMO-ra fáj a foga? [[micsoda álköltőiség volt ez]]), általában xbox meg telefon előtt sorvadok, ha épp nem megyek ki sétálni.
 Beszéltük itthon, hogy amúgy elmennék biciklizni, mert már lassan két éve nem voltam semerre, aztán feljött a dolog, hogy hát amekkorát estem egy kanyarban (nime menő gyerek volt, ő a zsír új, születésnapján kapott nadrágjában elment a falu legmeredekebb utcájába biciklizni, ahol a legélesebb kanyar van [teleszórva kövekkel, az úgy a jó], és ott farolt egyet, hát persze, hogy irdatlanul felkenődött a szeszfőzde kerítésére, a lánc beékelődött a lábába és egy öklömnyi követ kellett kiszedni a könyékhajlatából meg a tenyeréből, hát persze [[mondjuk még mindig jobb, mikor az irtáson csúsztunk le szánkóval, és épphogy nem fejeltem meg a kaszát úgy lendületből, mert az a lejtő már tényleg majdnem függőleges, de 11 éves gyereknek aztán lehet magyarázni, hogy "ne csináld, mert ott hagyhatod a fogad", ha az utcakölykök beleviszik, hogy csússzon, mert menő. A szánkó darabokra tört, én meg itthon azt mondtam, hogy a nagyok csinálták mikor én elmentem hógolyózni, mert nagyon féltem, hogy mi lesz, ha megtudják, hogy én ott csúsztam le pedig tilos]]), lehet nem kellene, vagy ha megyek, akkor valami egyszerűbb terepen (a szőlő is ki van lőve, mert ott meg megkergetett egyszer egy kutya biciklizéskor, és csak azért tudtam lerázni, mert jött a gazdája, de én addigra biciklistül bezúgtam már a csalánbokorba, kellemes volt. Meg egyszer tekertünk a szőlősorok között az egyik telken, és abban a pillanatban, hogy szóltak, "vigyázz, gödör!", belementem és felakadtam a drótokra). Végül a kerékpárt kilőttük, hogy azt majd akkor, ha jön velem valaki (most megrohamoztak a biciklis emlékek, nem csak rólam, és itt vihogok magam elé). Szóval végül a futás mellett döntöttem, ott már csak nem csinálok semmit 1-2 esésen és botláson kívül. Meg hát szigorúan 5 után, mert meghalok a melegben, tavaly nyáron leengedett redőnnyel, ventilátorral és a lehető legnagyobb kereszthuzattal éltem csak túl valami módon.
 Na tehát visszatérve a gépre, már elég gyengén működik a szentem (???), szóval vagy szimpla alkatrész-csere lesz benne, ha van, ami menthető, ha meg nincs, hát szerzek be egy újat. Nélkülözhetetlen lesz a későbbiekben is, ennél meg attól félek, hogy bármelyik pillanatban bedurcázhat.
 Ma viszont kaptam egy bishit a padomra meg 1-2 nagyon édes üzenetet, ahogy visszaértem németről (mivel vannak nálunk kezdők, nem veszünk semmi újat, én meg ezeket már általános alsóban már rég megtanultam, szóval nagyjából egy élőhalott lelkesedésével másztam fel egy emeletet), aztán kiderült, hogy Sebbancs munkája (ezen röhögnek már eg ideje, hogy így hívom, mert fura nekik, de én mindenkinek beceneveket adok. Még a törivázlataimban a királyok is becézve vannak leírva, mert könnyebben megjegyzem így őket évszámokkal együtt, és a becenévből visszakövetkeztetek az eredetire), aminek egyrészt örültem, mert nagyon jó lett a végeredmény, másrészt meg nem, mert ha ennyire van ideje angolon, akkor foglalkozhatott volna más tantárggyal is, hogy ne húzzák meg év végén semmiből.
 De azért édes volt tőle.
 HOLY PHUCK, szereztem matricákat, baromi édesek, én meg imádom az ilyeneket (olyan gyűjteményem van, hát na, kész matricapaletta, van miből válogatnom, mikor épp Aline-nak dekorálom ki a visszaírt levelet. Ezzel ellensúlyozom, ha valamit eléggé kacifántosan sikerül megfogalmaznom németül, mert az elmélet megy, de azért még mindig van egy-két alkalom, amikor sikerül elég gyérül fogalmaznom. Imádok leveleket díszitgetni, kiválasztani, milyen papírra írom, meg daww, annyira jó érzés magát a levelet megírni), szóval minden remek, meg az emberek csak úgy random édességgel ajándékoztak meg, csodálkoztam is, hogy most miféle népbetegség terjedhet itt a közelemben.
 Venni akarok most egy pár könyvet (van 5000.- könyvutalványom, abból egy könyv kijön tutira, a többit meg kigazdálkodom magamnak), köztük A beavatottat is, mert Rukiék elmondása szerint a film veszett jó, moziba meg maximum jövő hónapban kerülök el, az utóbbi időben túl sokat voltam Pesten. Nincs messze meg semmi, de bérlet nélkül azért nem olyan jó buli, folyton venni kell a retúrjegyeket, még ha diák is.
 Amúgy meg egy hete kajapornót bámulok és mozgósítottam minden lehetséges szervet, hogy küldjön nekem gusztusos kajákról gusztusos képeket, hogy had' csurgassam rá a nyálamat. Anya isteni szakács, de komolyan, viszont mostanában hatalmas lett az étvágyam és mindenhol valami gusztusos tál kis levesre gondolok - és elvileg FOGYTAM. Nem értem az emberi szervezet logikáját.
 Megdicsérték a szememet, hogy szép meg egyedi, én meg ott örültem magamnak, mint majom a farkának. Az egyetlen dolog, amit ténylegesen szeretek magamon, az a szemem, és ha valaki megdicséri, azért nő az a körömpiszoknyi önbizalmam.
 ÉS MENNI FOGOK HU KONCERTRE AHHAHAHAHAHA el sem tudjátok képzelni, mennyire felvillanyozott ez a tény.
 Mennem kellene nyelvtant tanulni, mert tényleg egy tételt sem tudok még onnan, pedig az a több. Meg a nehezebb. Na mindegy.
 És akkor a cosfuck rovat következik (direkt a végére hagytam, tetszés szerint átugorható rész amúgy, mert csak fölös pofázás megy benne a nyári tervről meg mindenféléről, meg az előadásról meg ja, ilyenekről).
 Szerintem baromira nem normális dolog az, hogy más most rá vagyok pörögve a nyári conra. Mármint hogy nekikezdenék varrni meg ilyenek, pedig még azt sem tudom, hol a gyászban szerzem be azt a mintás anyagot, ami nekem kéne (és akkor még szerezzek anyagot a fülekhez meg a farokhoz is, hol találok én olyan anyagot feketéből ember? Feltúrom a fővárost az elkövetkezendő két hónapban érzéseim szerint). Mondjuk lehet azért, mert még egyszer nem akarok a con reggelén drótokat kiszedegetni sehonnan, meg még megvarrni valami apróságot, mert előző este képes lettem volna az épp dolgozó varrógép fölött olyan békésen elszundítani, hogy az sem érdekelt volna, ha másnap reggelre vérben úszik az anyag és lila cérnával végigvarrtam volna az egész alkarom mert előző este nem volt már rá idő. Szóval ja, legyek kész inkább idő előtt, aztán jön a megérdemelt pihenés. De legalább a parókám már megvan.
 (melléksztori: Már harmadszorra nem csinálom meg a Pandora Hearts - Alice cosplayemet, pedig az lenne számomra a con Kánaánja, ha jól sikerülne és ki tudnám vinni, ugyanis imádom azt az animét és mangát [végül is csak bőgve mentem el aludni, mikor megtudtam, hogy hamarosan vége a mangának, ennyire még nem sirattam meg semmilyen fikciónak a végét, pedig még csak a hír jött ki, még azért van egy teljes kötet, ami megrajzolásra/kiadásra vár - ha valamelyik japán műnek, hát ennek borzasztó nagy rajongója vagyok, de komolyan, jött ez a bizonyos "és akkor mit kezdjek most az életemmel"-érzés, mint valami nagyon undorító fangirlnek], aztán mivel férfi karaktert nem tudnék megvalósítani belőle [egyrészt a mellékes ügyeim sem elég kisimultak [[nem mintha a most nyárra betervezett tervhez nem kéne olyan mellkas, mint egy úthengerrel nyújtott palacsintának, de nem baj, mert ez lány karakter, és senki nem fog panaszkodni, ha a mellrészt kicsit máshogy szabom be, hogy ne nézzek ki egy kilencedik hónapban járó terhes nőnek, aki amúgy mi a tökömért menne ki conra, mikor bármelyik pillanatban kipottyanhat a bébi meg ilyenek, mondjuk fotózás közben - azt hiszem eltereltem a témát]], másrészt meg egy héliumos lufihoz illő arcformám van, szerintem emberek százaiban keltem azt az ingert, hogy csak úgy random odalépjenek hozzám és egy tűvel szurkálják meg a pofazacskóim, és ja, ez nem férfias, pedig én már mindenféle sminket próbáltam], és Alice egy nagyon szerethető női karakter, ofc meg akarom csinálni a képességeimhez mérten a legjobb módon. Csak aztán mindig lebeszéltek róla, merthogy' csoportosan nagyobb fun az egész, és igazuk van. De nem érdekel, a nyári után meg fogom csinálni. *az eltökéltséget lefestő háttérzene* Ezt a bekezdést rohadt rövidnek terveztem, amúgy, de nekem mindig el kell pofáznom a részleteket, amik már rajtam kívüül szerintem mindenkit a halálba kergetnek, hát nem hiszem el.)
 Mondjuk dolgozgattam, mert egy csomó dolog már megvan.
 Valaki amúgy magyarázza el nekem röviden, hogy MIÉRT PRÓBÁLOK MEG MEGINT VALAMI ÜBERCUKI KARAKTERT CSINÁLNI? QAQ Bár tény, hogy az eszközök meg már jobban kedvemre valók (lesz nálam egy hatalmas lovagi kopja [haaah, kíváncsi vagyok, hány embert nyírok ki, mire én felcipelem azt a 1,5 méteres cosplayfegyvert, hát már a mostani tavaszinál is majdnem emberéletet követelt a puszta mozgásom], ami látványos és viszonylag egyszerűen kivitelezhető, de nagyon jól néz majd ki, plusz egy pajzs - mindezt egy cuki karakterrel [DAWWWWWW], aki nem néz ki többnek 6 évesnél, nagy jóindulattal 9, de az az abszolút felső határ. Éljenek az MMO-k). Még a lencsére leszek kíváncsi, nagyon szeretném, hogy olyan szép zöld legyen, mint amilyennek a kötelező ps hatását nagyjából leszámítva gondolom (ha már a világon sehol nem tudtam reviewet találni róla, de ennyi pénzért akkor is megvenném, ha csak optikailag megnagyobbítja a szememet, de színt nem ad, hát ne viccelj).
 Plusz "próbáltunk", hogy nyáron hogy meg alapjáraton milyen zenére kéne kimenni, és az egyetlen reményem, hogy mikor felveszem a kopjámat, nem fogom fejbe verni a mellettem állót, az csúnya lenne azért élesben. Amúgy meg jó lesz, ha sikerül jól megcsinálnunk - rajtam nem múlik. A lehetséges kopjás incidensen kívül mást nem tudok elbénázni, mármint most komolyan. A lámpalázamat is leküzdöm, mondjuk azért úgy lényegesen könnyebb, hogy hat tonna smink meg egy lila paróka és a cosplay rengetegében valahogy több önbizalmam van, mintha több ezer ember bámulna rám csak úgy szimplán, mindenféle ilyesmi nélkül.
 Nincs kedvem kiemelgetni a dolgokat, szóval ez egy ilyen slampos poszt marad.