szuperzöld
 Ez most így elég indokolatlan meg unalmas lesz úgy összességében (gondolom milyen meglepő).
 Életemben másodszor elmentem végre bulizni úgy, hogy egy éve megígértem már. Az egész úgy kezdődött, hogy akartak egy közös képet, de én nem csinálhattam meg, mert nekem RAJTA KELLETT LENNEM, elvégre úristen, én, ott, tényleg elmentem, hát ilyen nincs, ezt meg kell örökíteni az utókornak (mindenki tudja, hogy alapjáraton szívesen elmegyek sétálni meg bárhova, de a bulizás nem az én asztalom, többnyire azért, mert a mozgáskultúrám egy veszett rókáéval vetekszik, és mert alapjáraton szívesebben megyek koncertre, ahol nem ismétlik tízpercenként ugyan azt a zenét, miközben a háttérbe tommorowland videókat raknak be, ami azért egy helyi kis szórakozóhelynek elég nagy öngól - nagyon eltértem a tárgytól, mindegy), tehát megszületett a csodás fotó, amin egy hosszúkás hordót megszégyenítően nézek ki, meg úgy, mintha nyolc liter citromot öntöttek volna belém, szóval imádom, irónia nélkül. Rólam nem készül előnyös kép (mert miért készülne amúgy, hát ez nonszensz), ez meg egy jó emlék legalább.
 Még a téren elkísértem a többieket egy kis sétára, és kit állít meg a rendőr, ha nem engem (hát kit mást, én ilyen kifejezetten bűnözőarcú egyed vagyok, szerintem is), de szerencsére nem volt semmi problematika, kérdezték mit iszunk, és mentek is tovább, mikor látták, hogy nincs semmi bajunk és teljesen normálisan tudunk beszélni (ez a környéken péntek este tizenegykor amúgy ritka volt). Azt a részét, mikor kint voltunk a téren, kifejezetten élveztem, beszélgettünk, hülyéskedtünk, teljesen jó volt a hangulat, aztán mikor bementünk sem volt olyan menthetetlen a dolog, csak az már nem az én világom. Így is tudtam a Tsunami dropját fejből, még akkor is, ha álmomból keltettek fel, annyiszor hallottam már innen-onnan, de amennyiszer azalatt a két óra alatt lejátszották, ez a szám agresszívan belevéste magát az emlékezetembe, szerintem hatvanévesen is ezt fogom dúdolgatni, mint a fiatalságom nosztalgikus zenéjét, hát komolyan.
 Aztán olyan fél kettő környékén eljöttünk (nem csak én untam meg a folytonos ismétlést, hah), én felsétáltam Mitukiékhoz, a jó fél órás utat végigszófostam, még akkor is, mikor már kifeküdtünk, csórit nem hagytam aludni, aztán lövésem sincs, mikor aludtam el, de épp elég későn ahhoz, hogy az én brutális alvásigényemmel reggel nyolckor úgy keljek, mint akit agyonvertek és bedobtak egy kiszáradt kútba.
 Délután hazaestem (szó szerint, akkorát esni embert a semmiben szerintem még senki nem látott, mint amekkorát nekem sikerült a kapuban) aztán másnap kettőkor sikeresen újra életképesnek nyilvánítottam magam, kiettem a hűtőt aztán kidőltem a kert végében és arra keltem, hogy a szomszéd macskája rágja a lábujjamat de olyan erővel, hogy szerintem még fél óra próbálkozás és tényleg megeszi.
 Leveszik végre a fogszabályzóm. Végre ehetek normálisan és nem feltétlenül fogom takargatni a szám vigyorgás közben, félve attól, hogy valami beleakadt. Borzasztó kínos már néha, hogy valaki lazán kitalálja néha, mit ettem ebédre, plusz amúgy sem egy szexepil az a két sornyi fém a számban, főleg, hogy néha sikerül el is állítanom az akasztókat (nekem van ilyen spéci kiegészítő is rajta, mert gumiznom is kellett napi szinten a fogaim, remek volt, igazán remek), és rongyosra vágják a szám, DE végre megszabadulok tőle a következő alkalommal, mikor megyek. (〜 ̄▽ ̄)〜
 Az utolsó héten nagyon nem értem meg bemennem, komolyan, volt a táskámban kőkeményen egy üveg víz, lakáskulcs meg telefon, és egész nap vergődtem a melegben mint valami partra vetett cápa (micsoda Rin referencia), aztán negyed óráig szagoltam azokat a kellemes aromákat a buszon, nincs is jobb a fullasztó testszagnál meg a fent kapaszkodó, trikós férfiak hófehér bőrén már-már kutyakajáért esdeklő hónaljszőrénél (ez akkor fokozott, ha nőről van szó). Felemelő.
 Így a két téma közé beszúrnék egy videót, mert ha van jó trailer, hát ez az.
 Nagyon várós a dolog, csak ne legyen akkora pofáraesés, mint a 3 és a 4.
 Aztán átmentünk csapatostul Rukiékhoz, elszórakoztunk, Himéből Jolán lett (egyre jobb nevei vannak), bemutattam nekik a paint milyen lehetőségeket rejteget magában (anno, mikor annyit értettem a normálisabb képszerkesztőkhöz, mint most a kémiához, rá voltam szorulva a painthasználatra, és kihoztam belőle a maximumot. Más kérdés, hogy a Win 7-es paint szar mocskosul használhatatlan), Just Danceltünk (a lényeg, hogy tudtam, mit csinálok. bebizonyosodott, hogy tényleg egy moszatrészeg mozgáskultúrájával bírok, again, de végül nem vesztettem, szóval nem kellett énekelnem, bár ez inkább a többieknek szerencse), Mituki rongyosra vert Mortal Kombatban (legutoljára amúgy két éve játszottam még egy régebbi verziójával, azt is PC-n, szóval többszörös hátrányban voltam, csak, hogy kiálljak magam mellett), és kaptam Csápostól egy nagyon menő ragtapaszt (kék alapon kalózkodó papagájok armadája), szóval az lesz a nyári conon az orromon (jött a csodás ötlet, hogy "ha az én karakterem úgyis közelharcos éééés a játékban is van ilyen, akkor miért ne?", szóval ja, egy nagyon swaggy ragtapasszal az orromon fogok rohangálni). A lila parókát is sikeresen rendbe raktam (pedig nagyon nem volt mostanában lelki erőm nekiállni azt a maradék egy copfot kifésülni és kivasalni), hogy akkor elviszem és kölcsönadom Stellának, elvégre úgy volt megbeszélve, hogy conra akkor elkérné, szóval el is vittem, és azzal a lendülettel haza is hoztam, mert mindannyian tökéletesen elfelejtettük, hogy nálam van. Lövésem sincs, mikor adom oda csórinak.
 Azt hiszem megint túlzásba estem a zárójelekkel.
 Imádom a kilátást a kertünk végéből. Belátni az egész falut, a Naszályra is rálátni, és mögöttünk ott az erdő, borzasztó hangulatos az egész, tehát tegnap gondoltam este kimegyek, nézelődök meg mindenféle - hát persze, hogy ott van egy őz is. Lövésem sincs, hogy jutott át a jó két méteres kerítésen, de nekem egy pillanatra a szívem megállt, ahogy előugrott az egyik fa mögül. Jó két percig csak piluxoltunk egymásra, aztán okosabbnak láttam lejönni, mára pedig eltűnt. Ez mondjuk még mindig a jobbik eset, szökött be hozzánk már róka is, az pedig ugye veszélyesebb.
 Aztán ha minden igaz, majd jön Zsó is, úgyis rég volt már erre, szóval betárazok filmekből, aztán neki kell vágnom rendesen a fegyvernek és a varrásnak, plusz szerintem a nővéremet is meglátogatom hamarosan a terv szerint.
 Aztán majd meglátjuk, mennyi jön össze ezek közül. D:
 (Így visszaolvasva tényleg borzasztó érdektelen ez az egész, na mindegy, jobbra most nem telik.)