conblog #2
 Micsoda kreativitás a címben, hmm!
 Csak kicsesztem magammal, hogy nem írtam con előtt semmit, pedig pörgött az élet meg minden. Először is levették a fogszabályzóm, Stellával pedig másnap bementünk az éjszakaiért, aztán elmászkáltuk az egész napunkat, én felvettem végső formám a melegben és úgy mászkáltam, mint egy génkezelt paradicsom kockás ingben, vásároltunk, gangeltünk WestEndben a vízesésnél - ott legalább emberi hőmérséklet volt, de amúgy erősen elgondolkoztam rajta, hogy átcsapok Haru-stílusba és csobbanok egyet a harminc centis vízben. Egyszerűen nem bírom a meleget, de komolyan, egyáltalán nem.
 Aztán még dolgozgattam a cosplayen, nővéremnél maradt a diákom, szóval most nincs és rettegésben töltöm a tömegközlekedős időm, megint megfogadtam, hogy nem csinálok fegyvert, amit tavasszal majd úgyis megszegek, mert lesz egy kaszám, de legalább ősszel meg télen csak randomkodok magamnak valamit és nem versenyzek ÉS EL SEM HISZITEK, LESZ IDŐM MINDENRE. QwQ Hát ilyen idén még nem volt.
 Még mindig nem mentem le babát látogatni, és most már rendesen ég a pofám amúgy emiatt, mert már rég el kellett volna mennem, és bruh. Elromlott a monitorom, nem tudom, mit tettem, kéne egy új vga a Terához, rávettem Himét, hogy ő is cp-zzen (bár nem kellett sokat győzködni, viszont a feltétele, hogy segítek neki fegyvert meg páncélt csinálni. Tavaszra. Már érzem, hogy ezt pár hónap múlva istentelenül meg fogom bánni... [[valahogy mindig sikerül kikötnöm ott, hogy fegyvert csinálok, akármennyire is nem akarok az adott pillanatban]]), és el akarok menni moziba. Elkezdtem beszélgetni egy orosz lánnyal és annyira kis cunci, hogy édesistenem, kár, hogy nem tudom virtuálisan megölelgetni. ; - ; Aztán békítőbírót játszottam Hime meg Zsó között úgy, hogy 350 km-re voltak tőlem, egymás mellett ültek egy szobában és nem szóltak egymáshoz, nagyon remek volt. Meg még egy csomó apróság, de őszintén szólva ilyen dögmelegben élni sincs kedvem, pláne nem összeszedni ezeket. .-.

 Nem jöttek meg a lencsék, szóval a cont megelőző napokban egy tízes skálán úgy 3345345-re voltam ideges, plusz úgy nézett ki, hogy egy csomó dolog nem jön össze, mindenkire rátelepedett a condepresszió meg tiszta letargikus volt az egész hangulat.
 Reggel felkeltem háromnegyed hatkor, hogy akkor fürdés, készülődés ezerrel, ruha fel, smink fel, magamra erőszakoltam a parókát (tele volt drótozva a fülek miatt, szóval megszenvedtem vele), bebiztosítottam magam még pár hullámcsattal (ettől függetlenül elég sokszor hátracsúszott), és akkor indulás. Tíz perc kocsiút után az első megálló Rukiéknál volt, felnindzsáztam a legfelső emeletre és próbáltam elkerülni a kíváncsi tekinteteket. Fent zajlott az élet, mindenki készülődött ezerrel, úgyhogy mentem nekik szempillát ragasztani, pareszt igazítani, ruhát felvenni meg minden. Ruki kis felálló tincsét már nem tudtam megcsinálni, mert nem volt rá időnk. :C
 Mikor először rájuk vigyorogtam, mindenki megdicsért, hogy mennyivel szebb vagyok fogszabályzó nélkül és kfhdsjkfhs ;-; Az ilyenek olyan jól esnek. Plusz, mint este kiderült, Krisztián (!!! - attól a gyerektől dicsérő szót hallani esküszöm mindenre ami ehető, hogy ritka) a kocsiban (a másikban, amiben Rukiék mentek) megdicsért, hogy jó lett a cp-m. Meg nap közben is egy rakás bókot kaptunk, ami azért nagyon fel tud dobni, ha már ennyit dolgoztunk rajta, mert azért van benne munka, még ha nem is egy teljes testes páncélról van szó.
 Mondjuk reggel sikerült lesokkolni is, ugyanis ugyebár kölcsönadtam Stellának a lila parókám, és mikor reggel megláttam, hogy milyen istentelenül kócosak a copfok, hát rosszul lettem. Szóval a kocsiban úton a con felé próbáltam parókát fésülni úgy nyomorogva, hogy be is legyek kötve de a drótokat se nyomjam el túlságosan a ruhában, plusz helyem sem nagyon volt, szóval nem lett egy mestermunka. Kicsit azért mérges vagyok érte, hogy reggel kellett rögtönözve próbálkoznom rendberakni, és con után még rosszabb állapotban volt, szóval komplett rémálom vár rám érzéseim szerint, amint újra kézhez kapom a pareszt...
 Kocsiban ülve kifogtuk Pest összes lehetséges piros lámpáját, és azok a reakciók felbecsülhetetlenek voltak, mikor a szomszéd autóból átnézve megpillantottak engem az anyósülésen. Volt három kislány, akik integettek nekem, és ott ugrándoztak a kocsiban, mikor visszaintettem (hihetetlenül édesek voltak amúgy), a szüleik meg vigyorogtak rám, a következő piroslámpánál meg kifogtunk magunk mellé egy másik conost, akit kocsival vittek. Jófej volt a sofőr amúgy (gondolom az apja), integetett nekem (Stellán meg Csáposon nem volt semmi feltűnő még akkor) és beszélgettünk lehúzott ablaknál egy-két mondatot a conról. D:
 Natehát', megérkeztünk, próbáltuk összevadászni Sebbancsot (az én fegyverem volt a jelzőrúd, azt mindenki észrevette, ha magasra tartottam DD:), aztán bementünk, kaptunk egy levegőtlen öltözőt, segítettem füleket rögzíteni meg farkat felvarrni, Anettnak segítettem felerőszakolni a szárnyait, aztán beálltunk várni az előzsűrizéshez (ami megint szarul volt lelogisztikázva, mily meglepő...), aztán minket kiengedtek kicsit levegőzni meg sétálgatni, egy csomóan lefotóztak. (っ´▽`)っ Volt egy nagyon nagy Terafan, körbeugrált minket, hogy "EZAZ, DE RÉG LÁTTAM ELINEKET", tisztára felvillanyozott minket, hogy felismertek. Meg mikor kiszűrtünk olyanokat a közelünkben, hogy "Úristen nézd, ott vannak a Terások, mennyire faszán néznek ki jééézusooom", az azért jól esett mindannyiunknak. Meg tényleg, egy csomóan leállítottak minket fényképezni és rengeteg dicséretet kaptunk és awwww~. Megérte. QwQ
 Pepi nem jött ki sajnos, szülinapozni ment végül. Összefutottam Ryo-val egy mondat és egy selfie erejéig, aztán ők mentek tovább, később meg nem akartam odaállítani csak úgy a társaságába, szóval ez megint nem jött össze terv szerint. :< Krissoék meg lövésem sincs, hol a bánatban voltak, de egész nap őket sasoltam, hogy merre lehetnek, ha már meg volt beszélve, hogy akkor con és találka és M.o.-n vannak és jó lesz és a boldogság szivárványhídja és izé, szóval még sikerülne is. Ők elméletileg csak akkor láttak, mikor színpadon voltunk, de mikor lejöttünk, már nem tudtak elkapni aztán eltűntünk előlük egész napra, DE van rólunk egy csomó fotója a színpadról, szóval tényleg ott voltak. Beni megint csak nem jött ki, Dorkára meg már nem is számítottam (ez amúgy azért szarul esett, de nem tudok már mit kezdeni vele), Dai külföldön van még mindig, ő sem jött ki. Szóval úgy nagyjából senkivel sem sikerült leállnom beszélgetni, akivel úgy ténylegesen szerettem volna, és ezt azért nagyon sajnálom. A legtöbbjükkel conon kívül meg nem tudok találkozni, mert vagy a világ másik végén laknak, ide is csak hosszú spórolás után tudnak kijönni, vagy akármi más, de meh.
 Rengeteget mászkáltunk, hülyéskedtünk, bár csak a verseny után, és fotózások közben szegyén Csápost azért sajnáltam, szóval nem is lesz baj, hogy őszin nem csinálok semmi komolyat és nem is megyünk versenyezni. Így is próbáltam folyton odaugrálni mellé meg feldobni az idióta poénjaimmal, csak azért mégis.
 A verseny jó volt, kaptunk végül két jelölést, de... Namiiindeegy. Nem megyek bele ebbe az egészbe, mert csak felhúzom magam megint.
 Átöltözés után is annyira borzasztóan melegem volt, hogy Mitukival elmentünk ökörködni az öntözőberendezéshez, ami némileg legalább tényleg lehűtött egy időre, sétáltunk egy csomót, belefutottunk abba az alakba, akit amúgy legszívesebben tényleg agyonvertem volna a kopjámmal, néztük a paraparásokat, ökörködtünk, vergődtem a fűben meg minden. Ez a két óra volt szerintem a con legjobbja, születtek nagyon előnyös képek amiken zokogok a röhögéstől, becsórtuk Szilu kóláját, és tényleg, nagyon jó volt az egész.
 Tíz körül kicuccoltunk, a metrón végre nem csak minket néztek hülyének, aztán a nyugati mellett úgy döntöttem, hogy elegem van, én ezt a szart nem cipelem tovább, szóval otthagytam a fegyverem meg a pajzsom a város közepén (közrejátszott, hogy csalódtam is meg már sajgott a vállam), bementünk az Mc-be, amíg vártunk a vonatra (jó egy órát), megettem a nap első szendvicsét (ja, sikerült rájönnöm, miért remegtem egész nap. Teljesen elfelejtettem enni, péntek este sem ettem semmit, szóval örülök annak, hogy egyáltalán nem estem össze és még csak a fegyvert sem sikerült elejtenem), de nagyjából mind úgy éreztük magunkat, mint akiket egy hordányi dementor vett szívélyes kezelésbe. A vonaton bealudtunk Mitukival, aztán felértünk hozzájuk, még ökörködtünk egy sort, kiröhögtek, hogy milyen bénán beszélek fogszabályzóval, aztán Mitu is berakta, sipítottunk egy sort a semmin (ez már szerintem a szervezet energia-vésztartaléka volt), aztán pillanatokon belül elaludtunk a kanapén mi ketten, a többiek is elvonultak, másnap meg a nagy kapkodás közepette otthagytam náluk a fogszabályzóm, szóval azért ma be kell menjek. D:
 És akkor képek hamarosan következnek, most elméletileg készült egy csomó, csak be kell szerezzem őket, amiket majd már tényleg befrissítek ebbe a posztba, remélhetőleg még a héten. Addig viszont van egy, amit imádok, és tényleg baromi jó lett és annyira örülök, hogy van normális képünk ésésésés aww. (ノ ̄∇ ̄)ノ
(amúgy azt néztem, hogy a legtöbb képen egyikünk farka sem látszódik DD:)