Csináltam egy amolyan istenes nagytakarítást, tehát bútorokat mozgattam el, mindent egyesével kibontottam és elrendezgettem, a nem használt iskolai könyveket (mert miért ne vetessük meg a hülye szülővel ha a gyereknek azt mondjuk, hogy úgysem használjuk) is átpakolgattam egyenként, amiket általában csak egyben leszedek, letörlöm a polcot meg nagyjából összetologatom őket és visszadobom a helyére.

 Na, ekkor találtam meg Mituki telefonját, ami egy ideje elveszett. Nem tudom, hogy a jó búsba került ez a közgazdaságkönyvemhez, de olyan jót röhögtünk mindketten, mikor elmondtam neki, hogy amúgy mindvégig megvolt, hogy hihetetlen. Emellett még nálam hagytak pár cuccot, mint például castingcéges iratok, én meg csak rendrakásnál fogtam és válogatás nélkül a könyveim melletti polcra vágtam őket. Szóval ja, hétfőn viszek nekik pár cumókot. Megnyugtat a tudat, hogy nem csak én hagytam el náluk a telefonom, ami mondjuk lényegesen előbb meglett, dehát muh. Mistakes were made.

 Voltunk moziban is, volt a nagy szervezkedés, hogy majd jövünk páran, de végül elmentem én, Mitu, Ruki, Hime meg Bali, és így is baromi jó volt. Az Annabelle-t néztük, volt 1-2 ijesztő rész (meg egy, ahol én úgy voltam vele, hogy felállok és kimegyek a moziteremből, mert ezt így ebben a formában ne. Nagyon ne. Szóval ja.), egy csomóan amúgy kimentek és vissza sem jöttek, amit mondjuk nem értek, mert annyira azért nem ürítettem a bokámra a filmtől, hogy ha már kifizettem a jegyet, ne nézzem végig. De lehet csak én vagyok spúr, who knows.

 Azt az átkelőt, amit múltkor használtunk a vonatállomáson lezárták, szóval maradt a kerülő.

 Sikeresen összekaptam Sebbanccsal olyan szinten, hogy miattam kilépett a csoportos beszélgetésből és kijelentette, hogy a puszta jelenlétem is irritálja őt, ami szar dolog, mert mögöttem ül, nekem meg híresen nagy pofám van és sajnálatos módon nem viselem lelkemen ezt az ügyet perpillanat. Kellemetlen.

 Páncélt akarok csinálni, és érzem, hogy ezen kijelentésem még meg fog ríkatni.

 Nem tudom miért vagyok ennyire hangbuzi, de néha már ijesztő, mennyire számít nálam, hogy valakinek milyen hangja van.

 Volt mindenszentek, és én mindig rájövök, hogy szeretem ezt a dolgot. Mármint persze, jelmezbe öltözni laza, és szeretem, és tök hangulatos maga az ünnep, de nekem az is tetszik, mikor az évnek ezen a napján váltok a melegebb kabátra (bevett hülye szokás), aztán késő délután elindulunk és ott lófrálunk a temetőben, gyertyát gyújtunk, mindenki elmélázik valamin, aztán körbenézel, ott egy rakás sziluett, mert a gyér fényben magát az embert nem látod, de az megvan, hogy ott terül el előtted tengernyi égő gyertya, tele különböző gondolatokkal, és ennek megvan a maga komor, de a sajátos módján kellemes hangulata.

 Mondjuk mikor pár éve anyum szemöldöke meggyulladt, mert nagyon meg akart gyújtani egy gyertyát de az hirtelen magasra lobbant, az azért vicces volt. Azóta visszanőtt neki és nyoma sincs, de akkor egy hétig kihúzott szemöldök nélkül érdekesen nézett ki.

 SZILVÁT AKAROK ENNI. Csak már baromi drága mindenhol, a kertben meg obv. nincs. A lényeg, hogy a szezonhoz igazodom.

 Túl sokat LoL-ozom mostanában. Meh. Le kellene állni. Pedig régen még csak nem is szerettem annyira.