Nem lesz témaátvezetés meg semmi, csak random leírom ami eszembe jut. Kell egy kis feszkólevezetés, mert már csak 18 napom van. HOLY PHUCK.
 Emberek, telik a szünetem, én meg csak bent ülök, animézek, könyvet olvasok valami fizikailag lehetetlen pózban aztán nyögve gurulok ki a konyhába teáért meg valami ehetőért. Ja, meg cosplayt készítek, fel tudok mutatni egy pajzsot (amiről addig nem fogok fotókat villantani, amíg nem vagyok kész az egész szereléssel), két darab miniatűr karvédőt (ami baromira nem úgy néz ki, mint kellene, de úgysem fognak látszani annyira, és eszméletlenül balfasz béna vagyok a dekorgumival, komolyan, de két óra közel eredménytelen szenvedés után nem tud meghatni), plusz készülőben a fegyverem, amit kicsit le kellett méreteznem, mert 1) baromi nagy, srsly, majdnem egy percembe telt átmatekolni magam az ajtón, és mert 2) nagyon nehéz volt egykezesnek a dolog, márpedig a versenyen egy kézzel kell majd fognom. Szóval ja, kisebb lesz.
 MIÉRT MENTEM BELE A VERSENYBE MEGINT, valaki magyarázza meg. Szerintem annyira tudom értékelni, hogy egyáltalán valaki felkér, engem, a világi balherét, hogy lépjek fel velük, hogy át sem gondolom a döntésem, aztán meg már nem akarok segget csinálni a számból, hogy "jaaaj, dehát én lámpalázas vagyok meg béna, biztosan nem tudok veletek normálisan fellépni". A tavaszi mondjuk érdekes volt, meg volt beszélve, hogy vigyorogjak, de annyira izgultam, hogy egy megkeseredett kisnyugdíjas tekintetével felmentem a színpadra, aztán az előadás végefelé végre eszembe jutott, hogy miben egyeztünk meg, és az utolsó tíz másodpercet végigvigyorogtam.
 Meg kellene rendelni a jegyet.
 Hamarosan jön a lencsém.
 Random infók mindenféle átvezetés nélkül külön sorban, yaaay~
 Két művemben (ide idézőjelet sem rakok, az nem szemlélteti eléggé, mennyire ironikus ezeket a firkálmányokat műnek nevezni) is elakadtam, 2-3 oldalak vannak meg, holott minimum kilencet szoktam begépelni, ha nem is azonnal, de 1-2 hét alatt össze szoktam írni viszonylag értékelhetően, most meg egy hónapja itt ülök és zéró a szellemi termékeim száma. Pedig amúgy csinálnám, csak egyszerűen most nem megy. Szerintem annyira ingerszegények az itthon döglődős napok, hogy már csak az olcsó keksz, a tea meg a youtube-videók böngészésén élek, mikor épp nem lent görnyedek a pincében és fűrészelek/csiszolok/festek/papírmasézok meg ilyesmi.
 Meg random böngészek a neten, és megtaláltam a régi twitterem.
 Mindig is tudtam, hogy már anno is egy kis nyomi voltam, de amit én ott találtam, az szabályosan sokkolt. Nem tudtam eldönteni, hogy röhögve sírjak vagy sírva röhögjek, de mire végigolvastam, már csak sípolni tudtam.
 És akkor még csodálkozom, hogy nekem anno nem voltak barátaim. Őszintén, ekkora pöccsel én sem nagyon beszélnék (tele volt olyan zavarbaejtő hülyeségekkel, hogy rendesen égett a pofám. A vicc, hogy ez valakinek tetszett. SRSLY MAN?!)
 Komolyan kínos volt, amit ott találtam, és azzal a lendülettel le is töröltem mindent, de ami egyszer felkerült az internetre, az ott is marad.
 Ezzel tuti zsarolni fognak a jövőben, ha elkövetek valamit. Előre félek.
 Hagyjuk is inkább. ;-;
 Visszatérve a videós cucclihoz, ugye nem én vagyok az egyetlen, aki kifejezetten imád trailereket nézni? Mármint nem feltétlenül azért, hogy "úú, dejó, már várom", hanem csak azért, mert "hát ez kibaszottjó három perc volt". Komplett gyűjteményem van trailerekből, és ha unatkozom, újranézem őket, mert egyszerűen rohadt jó hangulatot teremtenek.
 Mostanában csokit tudnék zabálni csokival. Meg eperrel és sörrel. Néha rosszabb vagyok evés terén mint egy terhes nő, minden össze nem illő dolgot képes vagyok mixelni a gyomromban. Komolyan, éltem túl ennél rosszabbat is. Borzasztó evő vagyok.
 Elsején volt Zsó születésnapja, és még csak facen tudtam felköszönteni, mert külföldön van, annyi pénzem meg nincs, hogy hajnalban telefonáljak, hogy "Aaaaaay mothafucka', 17 lettél, milyen érzés, gondolom örülsz, hogy gondoltam rá, nem is kell említeni, hát miért ne örülnél, szóval mesélj cila, miújság így éjfélkor, felébresztettelek?", ő meg egy szolid bazdmegolással elküld a fenébe, aztán megköszöni és lecsapja a telefont. Csak a szokásos.
 Belegondolva amúgy nem vagyok jobb semmivel, mint a nagy twitterlovag énem anno.
 CSAK MOST NEM OSZTOK MEG MINDEN SZART. Az azért a jobbik eset.
 Amúgy ahogy így végiggondolom, én régen minden ilyesmin fent voltam. Volt twitterem, askom, tumblröm (ez még mindig megvan, de nem megyek fel túl gyakran, maximum hetente egyszer, féltem az amúgy is ingatag mentális épségem a tumblr néha beteges életfilozófiát boncolgató posztjaitól, illetve a simán mindfuck képektől - így is eleget látok belőlük), weheartitem (ezt viszont mai napig használom, dunno', egyszerűbb meg minden), fent voltam gportálon meg mlapon (!!! - holy shit, mennyire utáltam ott kódot szerkeszteni, Jézus lova).
 Szeretnék egy macsekot. Régen volt, de csúfos véget értek (nem hiába vagyunk rosszban a szomszéddal, mármint az egyik oldalról, de nehéz olyasvalakit mondani, aki nem utálja őket valamiért), viszont macsek nélkül nem élet az élet. A nagyobb probléma, hogy egyedül én vagyok macskapárti a családból, mindenki más kutyás. ;-; Nem adom fel. Nem én!

ezen még mindig zokogok a röhögéstől.

 Nem tudom, mit írhatnék még, úgyhogy szerintem megyek vissza háztartási kekszet enni és sírni azon, hogy miért nem vagyok auror.