Con óta meg sem nyikkantam errefelé, és az a baj, hogyha most nem írok semmit, akkor én innen egész augusztusra eltűnök és szeptemberben fogok jönni a sírással, hogy "ISKOLA VAN, ARMAGEDDON KÉREMALÁSSAN, HÁT MIEZ", aminek az elején zokogok egy komplett Holt-tengert ide három és fél bekezdésen át, hogy rohadtul utálok korán felkelni. Meg buszozni, hát eww.
 (hozzáteszem a fent látható igen vidám hangvételű bevezetés 3 napot ült itt magában folytatásra várva, én meg döglődtem, kockultam, olvastam és szorgalmasan haladtam a meleg általi elpusztulás felé)
 Alapjáraton mostanában elég szar kedvem van, szerintem kezdek berohadni ide vagy nem is tudom. A hangulatingadozásaim egyre durvábbak, az egyik pillanatban még viháncolok mint valami prostituált akit csiklandoznak, a másikban meg komplett egzisztenciális krízist élek át és sír a lelkem, miközben a plüssmacskámat ölelgetem magzatpózban jó pár óráig, felelevenítve életem MINDEN kínos pillanatát és hátrányát. Eddig is volt ilyen, hogy úgy nagyjából zéró indok nélkül 180, de minimum 90°-ot fordult a hangulatom mutatója bárminemű átvezetés és magyarázat híján, de nem értem, miért érzem ezt ennyire fokozottnak mostanában. Mert tényleg, egész nap itthon dekkolok, néha kiruccanok sétálni egy fél órát, aztán mocskosul leizzadva/elázva (éljen a szeszélyes időjárás) visszatérek tovább vergődni a ventilátor mellett. A napjaim annyira ingerszegények, mint egy amőbáé (???). Bár lehet, hogy pont ez az oka. Meh. Valószínűleg. Fogalmam sincs.
 Bár azért néha csinálok valami mást is (jöhet a tapsvihar, amiért legalább megpróbálok produktív lenni és nem csak halként döglődni, már amennyire). Ma például sikerült kimozdulnom falun kívülre (félreértés ne essék, szeretek itt lakni, de Tamarát lehetetlen elérni, ha nem ő keres, és mióta Zsófi elköltözött Pestre, nincs olyan, nagyjából velem egykorú ismerősöm a környéken, akivel nem undorodnék szóba állni/ki tudom rángatni sétálni az xbox elől ilyen fülledt napokon), bementem Vácra a parókáért (elmorzsoltam egy könnycseppet a buszon a jegyért, mert olajáron utazok diák nélkül [mindenem, komolyan MINDENEM megvan, még az évek óta tartogatott használt jegyek/bérletek/apró cetlik [nagyon szar szokásom, hogy mindent elrakok, és ezek maximum akkor kerülnek szelektálásra, ha a nővérem belenéz, miért vagyok úgy kitömve, hogy be sem tudom zárni a tárcám], egyéb irataim, és ezeket soha nem veszítem el, de a diákomat már ötször elhagytam, abból háromszor nem lett meg az évek során), amit aztán itthon szélsebesen be is áztattam öblítős vízbe, mert rendesen megijedtem a copfok állapotától. Ughhh. Nehéz lesz.
 Aztán átjött Hime - megérkezett meg minden, de én nem néztem az időt, és lazán játszottam (szegény amúgy mindig kifogja az ilyeneket, ha hív telefonon is, tuti, hogy véletlenül elkáromkodom magam, mert egy kézzel nehéz játszani és elég közel kerülök a halálhoz. Reflex.), aztán mikor már a végén aprítottuk az ellent, csöngettek, nekem meg egy pillanatra minden testnyílásom összeszorult, hogy "úbasszameg, elfelejtettem", fénysebességgel lerongyoltam beengedni, aztán ugyan így vissza, de mire megérkeztem, már végeztek.
 (Az ilyen bekezdések után amúgy büdös kockának érzem magam, de nyáron csak megengedhetem magamnak.)
 Szóval remekül indult a dolog, csóri először azt sem tudta, hogy elinduljon a buszmegből, vagy úton vagyok-e. D: De a végére tényleg egész jó lett az egész, rengeteget beszélgettünk és borzasztó kellemes volt a hangulat meg minden, plusz sikerült felvidítanom, szóval a napi sikerélmény is pipa.
 Bár abban is biztos vagyok, hogy eszméletlenül lefárasztottam. Hajnali kettőkor sikerült elaludnom a meleg miatt, aztán anya reggel ötkor már riadóztatott, hogy jön az apokalipszis négy lovasa, felégnek a tavak és elpárolognak a tüzek, mindennek vége (igazából annyi volt a probléma, hogy neki mennie kell el, de már nincs ideje kihúzni minden áramforrást az egész lakásban [a vihar miatt ugyebár], szóval keljek már fel és csináljam meg, utána aludhatok). A probléma, hogy engem nem lehet rendesen felébreszteni, és átkapcsolok a szokásos talajparaszt félálom-béli üzemmódomba, amikor öntudatlanul kezdek el mindent és mindenkit szidni és MINDENKIT lehordok olyan dolgokért, amik amúgy abszolút nem kapcsolódnak a témához és legtöbbször értelmük sincs. Én ilyen agresszív "alvajáró" vagyok, vagy mi.
 Visszatérve, tehát nem aludtam túl sokat, mert a rohadt sűrű villámlás hangja azért elég fülbemászó és nem épp andalító, szóval az ablakon át néztem a vihart nagyjából két percig, aztán visszadőltem csak úgy pihenni, de végül készülődnöm is kellett, mert Stellának csak délelőtt volt úgy busza, hogy nem kell két órát várnia a hazaútra. Szó mi szó, az én alvásigényemmel nagyjából egy üres papírzacskó szellemi jelenlétét voltam képes produkálni, emellett baromi sokat beszéltem összefüggéstelenül, folyton elkalandoztam és toltam az abszurd ökörségeket. De végeredményében jól sült el legalább D:
 Egyszer már volt ilyen brutálisan fáradt napom, akkor Zsó jött át délután, hogy ugyan segítsek már neki a matekban. Szerintem azt a két órát soha nem felejti el... Amennyi fatális baromsággal sikerült teletűzdelnem az amúgy rövidnek és érthetőnek szánt magyarázatomat, az már tényleg rekordmennyiség. Semmit nem értett meg belőle, de legalább betegre röhögte magát.
 Aztán most elértem azt a pontot, hogy már annyira fáradt vagyok, hogy nem bírok elaludni és értelmesen, összefüggő mondatokban beszélni 7345634 nyelvbotlás nélkül (ezzel amúgy alapjáraton sosincs problémám, csak ha valami nagyon nyomja a csöpp lelkem/baromira fáj valamim), szóval leültem folytatni ezt a posztot, és szerintem még úgy hajnali egyig fogok a gép előtt gubbasztani, és utána két napig maximum az abszolút létszükségek miatt kelek ki az ágyamból.
 Rukiék végre végeztek a munkával a nyárra, szóval jövő hét hétvégén átlebbennek ide hozzám, már csak ez a tény is felvillanyoz. (ノ￣∇￣)ノ Nekem viszont még mindig nem sikerült ledolgoznom a kötelező közmunkám, szóval év közben rohangálhatok vele.
 Zsó lemondta a találkát újfent, mert esett az eső. Van pár dolog amúgy, amit át kell gondolnom vele kapcsolatban. Kellene egy jó hosszú séta. Mostanában egy csomó szarság összejött, de mindig csak halasztgattam az átrágásukat.
 Ezt a bejegyzést amúgy harmadszorra írom újra, mert először olyan letargikusra sikeredett, hogy kedvem támadt elvonulni egy sötét sarokba életem hátralévő részére és szláv népdalokat (...?) hallgatni örökké tartó mélabús őrlődésemben, a második nekifutást meg még ennél is hervasztóbban unalmasra sikerült összeraknom.
 Amúgy megtaláltam a Yu-Gi-Oh! paklim (jézuslova, mennyit játszottunk mi ezzel D:) a diákom keresése közben (ami ugye még mindig nincs meg), ami ösztönözte Csápost arra, hogy ő is előkeresse az övét, az viszont magyar nyelvű.
 Hát nem túlzok, hogy a google fordító szofisztikált tolmács ahhoz képest, aki ezeket a lapokat lefordította.

gyönyörű.

 Szóval Csápossal zokogtunk szolid fél órát ezeken (valaki mondja, hogy nem nekünk van túl egyszerű humorunk pls). Az én angol lapjaimon csak 1-2 typo van, de ez... Hát most imádom a magyar fordítókat. Csodás.
 A képeket amúgy még nem kaptam meg (megint túl optimista voltam, hogy majd a héten látok belőle valamit... Hát nem jött össze), szóval az várat magára elég erősen.
 Remekül sikerült megint írnom a semmiről, szerintem külön kurzust indíthatnék a témában, ha engem kérdeztek. Lazán megélnék belőle.