Hú, rövid leszek. Meg random. Meg ugrálok, buuut what'cha gonna do 'bout it. Ígérem szeptember első hetében írok valami értelmeset, csak amúgy ég a pofám, mert valaki egyedül innen tudja, hogy még nem rothadtam bele a székembe a nagy kockulás közepette.
 Eléggé eltűntem, de igazából nem történt semmi érdekes, és nem kell még egy "itthon vergődök mint a partra vetett hal"-poszt, amit felturbózok pár élménybeszámolóval (esküszöm nem fizettem életemben ÖSSZESEN annyit a buszjegyekért, mint most augusztusban, diák nélkül. Rablás.), mert rengetegszer voltam Rukiéknál, a nyár utolsó péntekén is lementünk egy nagyobb társasággal a DP-re (ahol amúgy rommá csíptek a szúnyogok és a legrosszabb, hogy olyan helyeken, amiket nem érek el), de ne rohanjunk ennyire előre.
 Voltak olyanok, hogy spontán kivágtam a zsebem és bementem Mitukihoz, Balihoz meg Krisszhez, eláztattuk egymást dp-n, aztán idióta módjára, fürtökben lógó ázott hajjal trappoltunk végig a városon, de legalább nem volt melegünk. Megérte. Hihetetlenül sokat röhögtem meg ugh, nagyon jó volt az a nap. Meg is beszéltük, hogy akkor jövő hét pénteken csapatni kéne valami hasonlót, csak akkor este terezni is jó lenne, meg inni is valamit, meg nevetni, móka és kacagás a többi félrészeg között, de megvan a maga hangulata, hát mi egyeztettünk is a nagyobb baráti körrel, ami a végén úgy sült el, hogy nagyon összekaptam az egyik nőszeméllyel, szóval a kitűzött cél nem nagyon jött össze, de még így is jó lehetett volna, ha nem kezd el szakadni az eső, nem kell lemondani a többieket, és nem ragadok ott Rukiéknál (mert én meg előbb felmentem hozzájuk lepakolni a cuccaim n' stuff), bár ez utóbbi azért nem zavart, mert így is rohadt jól elvoltunk, csak hát mégis. Másnap bezzeg amíg leértem a buszmegállóba rongyosra izzadtam magam.
 Aztán megpróbáltuk bepótolni az elmaradt terezést egy hétre rá, akkor megint összevesztem ugyan azzal a lánnyal meg még egyikükkel, iszonyat bunkón mondták le az egészet (pedig maga a találka Rukinak most baromi fontos lett volna, hogy ott legyünk mellette, mert történt egy s más, szóval bajtársiasság meg minden ilyen giccses-nyálas érv, értitek), a vége egy hatalmas shitstorm lett és most állok úgy velük, hogy leszarom az egészet. A találka maga végül összejött, pár embert azért össze tudtunk csődíteni, mondjuk a legjobb része az volt mikor Ruki, Mitu, Bali meg én tartottunk Rukiékhoz és ott lelkiztünk meg hintáztunk hajnalban (Bali nem tudom honnan a jó életből varázsolt elő egy takarót magára), szúnyogokkal karatéztunk meg kiadtuk egymásnak a problémákat és aww. Lehet így kellett volna kezdeni az egészet.
 De a sámán király opening éneklése (miután már mindenki egy hangyányit feloldotta feszültségét  és egy nagyon picit jófejre illuminálta magát a megfelelő mennyiségű ital adagolása után) nem maradhatott ki. Csoportosan, hangosan, ahogy illik. Elvégre vége van a nyarunknak, ezt most így muszáj volt D: Szeretek így ellenni a barátaimmal. Nem bömböl a fülembe a bulihelyek zenéje, hanem csak őket hallom és nevetek, néha akkor is, mikor semmi sem vicces, aztán hirtelen komoly lesz a téma, aminek a hangulatát valaki úgyis elcseszi valami fatális baromsággal, de ez így van jól. Annyira felszabadító és problémamentesnek tűnik az egész, mikor nem kell belegondolnod semmibe, csak ülsz, beszéltek, minden ökörségről, ami akkor eszetekbe jut, sokszor el egymás mellett, külön-külön, mégis együtt, mert ha meghallasz valamit, átordítasz a tőled fél méterre ülőnek, hogy "miva'?", aztán bezavarodik az egész és kezdődik újra előröl. Szeretem.

(Amúgy megjött az ihletem, így nyár végén végre újra le tudok ülni és írni, örömmel meg minden, már nagyon kellett. Annyira felszabadít, amennyire szerintem a fű sem tudna, komolyan, egyszerűen túlságosan is élvezem. Sok volt ez a két hónap holtidő, már fájt, nyomottabb is voltam, mint szerettem volna - de végre vége. És ez jó.)