Még mindig elképedek, milyen istenverte tehetség vagyok a kreatív címek adásában.
 Az a baj amúgy, hogyha tudnék is jelentkezni meg írni, ilyenek, akkor sem teszem, mert inkább leülök kockulni, animézni, írni (azt mostanában viszonylag sokat, főleg, mikor áramszünet volt), vagy csak döglődök, a blogolnivaló meg gyűlik.
 Voltunk Pesten Mitukiékkal cosplayes anyagot venni, veszett sokat dumáltunk, és amúgy annyira üdítő csak így hárman leülni, dumálni különféle, sokszor jelentéktelen dolgokról, röhögni ahogy leeszem majonézzal a fekete gatyámat és ott puffogok magamnak, meg ilyenek.
 Abba az anyagboltba amúgy még biztosan visszamegyek, mert rengeteg féle és fajta anyag van, ami nekem assoluto perfetto lesz a jövőben, jó áron, szóval kánaán meg minden, mikor megláttam, hogy a tavaszi tervemhez majdnem minden megvan, hát nem túlzok, hogy eltáncolgattam magamnak ott a polcok előtt örömömben. És még a gatyám sem fog rámenni.
 Mondjuk a lila parókámtól mindenképp meg kell válnom, szóval sír a lelkem egy darabja, de a cél érdekében áldozatokat kell hozzak. Csak hát mégis... ಥ_ಥ
 Meg voltunk teázni is. Lövésem sem volt arról, hogy van itt a környéken egy ilyen ultraspeckó kávéház teakülönlegességekkel, de Ruki mesélt róla, szóval benéztünk. Maga a hely borzasztóan hangulatos volt, fa bútorok, a falakon rengeteg bekeretezett kép és fotó, az ablakban meg már ott ültek a karácsonyi díszek. Mi bevackoltuk magunkat az egyik bokszba a sarokban, és muh. Nagyon kellemes hangulata volt.
 Leadtuk a rendelést, aztán kaptunk 3 állványt a teáinkkal együtt, benne pedig volt egy meggyújtott gyertya, ami melegen tartotta az egészet. Ha engem nem avatnak bele, hogy kell megcsinálni a teát, biztosan elrontom az egészet, de végül sikerült nem elcsesznem, és amíg vártunk, hogy összeérjen aminek össze kell, majdnem lerágtuk az összes cukrot, ami járt hozzá. Nekem a végén nem is maradt az utolsó adaghoz. D:

elég fancy volt azért a dolog

 Megvásároltam a karácsonyi ajándékok nagy részét, már csak a bátyámnak kellene valami emberit szereznem, aztán hamarosan téli con, utána bécsi út, és azt veszem észre, hogy a szépen összespórolt kis pénzem elillant. Nem tetszik túlságosan a dolog, de valahogy mondjuk érezhető volt, hogy ez a hónap elég pénzzabáló lesz, pláne a pár pesti utammal. Közel van meg minden, de vonatjegyet meg ilyeneket azért mégis csak venni kell, az meg azért húzós tud lenni, főleg, ha spúr az ember. Vagyis próbál az lenni, mert nekem az összekapargatás meg a spórolás valahogy nem jött össze most. ◔_◔
 Nincs könyvem, nem tudok mit olvasni - bátyám olyan aranyos volt, hogy meló előtt benyit hozzám azzal a felszólalással, hogy "hallod, írd már össze milyen könyveket akarsz karácsonyra". Meglepetés a javából, mondjuk nem bánom -, és rendesen megvisel. De legalább a listára írtam jó 15 kötetet, a fele ellát 1-2 hétig, ha nagyon belelendülök.
 Komolyan könnyebb etetni mint könyvet venni. Az e-bookon is frissíteni kellene a könyvtáram btw. (ha már máshol nem, legalább itt jegyezzem fel, hátha emlékeztetem magam rá, ha felnézek).
 A vér énekéről tényleg fogok áradozni, csak még nem érzem magamban a belső erőt, hogy én arról elfogulatlanul írjak (mert ugyebár kurvajóvolt), ráadásul az volt a legutóbbi könyv, ami igazán megfogott.