Na várjál, most kreatív leszek.
 Szóval hú. Rettenet lusta voltam még életjelet adni is magamról.
 Az azért derék, mit ne mondjak.
 Ez egy akkora kihagyás, amit nem fogok maradéktalanul bepótolni, főképp azért, mert fingom sincs, hogy mi történt, ami úgy érdekes és érthetően elmagyarázható n' stuff, szóval ez most kimarad.
KARÁCSONY. Most így visszaolvastam egy csöppet, és kicsit összeszégyellem magam, hogy ezt a bő 3 hónapot ilyen lazán kihagytam, namindegy, rátérünk lényegre.
 ST. PATRICK'S DAY! Emlékeim szerint megemlítettem, hogy én ezt a napot "ünneplem" minden évben, zöldbe öltözök meg iszom egy sört (ízesítettet, mert kiskorú vagyok haha [ezt még én sem hittem el]), és a hangulat meg az érzés, hogy egy napra bizony mindenki ír, szóval ja, nekem ez így jó.
Viszaugorva az időben, ezalatt a három hónap alatt szereztem pár jó ismerőst, akik győriek, hogy még véletlenül se legyen könnyű az életem, szóval Mitukiékkal lecibáltuk őket a fővárosba, hogy ők márpedig eljönnek velünk moziba.
 És eljöttek. És sokan voltunk. És szar volt a film.
 (a "The Woman in Black - The Angel of Death" c. alkotás nem érig meg a mozijegy árát meg a popcorn-mennyiséget, amit elfogyasztasz alatta. srsly, tényleg nem.)
 De utána kinéztünk a Margit-szigetre, mert miért ne tettük volna egy órával azelőtt, hogy csóriéknak menniük kellett a keletibe, hogy elérjék az utolsó vonatot, és az baromi jó volt. Lehet, hogy az arra este békésen kocogók leírtak minket egy csoport félretardált elhanyagolt fiatalnak, akiknek nincs jobb dolguk, mint este kiülni oda és elvihorászni maguknak, de ez a szép benne.
 Meg az a nő, aki beszólt nekünk valamit, aztán pár lépés után megbotlott és olyat hasalt, hogy megkönnyeztem a röhögéstől, majdnem bukfencbe torkollott a mutatvány. Karma's a bitch.
 Nagyon rá vagyok hangolódva amúgy a conra, készül a cosplay, csak a parókám jöjjön meg és örömtáncot lejtek a postán, komolyan mondom. Ha viszont nem, nagyon nincs ötletem, mi lesz, és az ciki, mert nincs másfél méter hosszú sötétbarna hajam, amit két copfba tudok fogni, szóval most azért még van feszültség, pláne, hogy a fegyverbe sem kezdtem még bele, és nincs egy bő hónapom sem.
 Végül is tökre van időm itt ülni és blogolni, szerintem is.
 De legalább tudom, hogy valamennyire értékelhető lesz. Ha nagy a hajrá, jobban teljesítek.
 Meg jobban káromkodom, de az most nem lényeg.
 A hobbiboltos csaj amúgy még mindig paraszt, de mivel annyira nem vagyok megtömve anyagilag, hogy egy kis tégely akrilfestékért bemenjek Bp-re, meg rühellek vonatozni alapjáraton, ezért kibírom, meg amúgy maga a bolt elég felszerelt, de az eladóval hadilábon állok. Gondolom maradandó nyomot hagyott benne, mikor szó szerint rongyosra ázva mentem be a boltba, de az vészhelyzet volt, mert con előtti napon jártunk és nekem még baromira kellett dekorgumi, esernyőm meg nem volt, szóval szar helyzet, dehát megesik.
 Nem is én lennék amúgy, ha nem keltenék kínos első benyomást. A matektanárom is ezért rühell.
 Voltam amúgy Cipruson. Egy hét, török oldalon, és amúgy tök érdekes az egész ottani helyzet, mármint a politikai meg hadügyi, de az emberek és az ottani élet annál inkább.
 Ráadásul ingyen teát kapsz MINDENHOL étkezés után (bár ilyen konkrét éttermek nincsenek is nagyon, annál több gyorskajálda-szerűség). A belső énem megkönnyezte örömében ezt a tényt.
 Igazából erről mesélni nem igazán lehet - voltunk Salamisban, Varosa mellett (mert ugye be nem lehet menni), Nicosiaban, voltunk a ledrán (egy hatalmas piacszerű utca tele hamisított ruhákkal, kiegészítőkkel, mindenfélével, amiről amúgy első ránézésre meg nem mondod, hogy nem valódi, és MINDENEN alkudhatsz, semminek nincs ára, szóval én beruháztam egy kasmírsálra röhejes összegért, mert az eladó nem tudott perfektül angolul és meg akart tőlünk szabadulni mihamarabb, meg hasonlók), Cavo Greko-n, ami szemkápráztató, Larnaca meg egyszerűen gyönyörű, hangulatos és volt egy rettenetesen jó kis kajálda, teljesen nyitott oldalú összeeszkábált dolog, nem is túl higiénikus, szóval olyan tipikus ciprusi, sétáltunk a tengerparton több helyen is. Rengeteget lehetne erről beszélni, órákat, de nekem itt most nincs annyi időm és erőm, hogy mindent leírjak, szóval képek, csak így ömlesztve, meg nem mindenhonnan, mert sok lenne, meg mert a fele még nvérem gépén van. Érzéseim szerint úgyis vissza fogok térni erre a témára még.
 Ja, és én még mindig nem fogom fel, hogy mikor én pólóban döglöttem kint az erkélyen, az ottaniak tömött télikabát-sapka-sál-kesztyű kombóban rótták a napsütéses utcákat és látszott rajtuk, hogy meg akarnak fagyni a gyümölcstől roskadozó narancs- meg citromfák alatt. Ez így nekem még túl mediterrán vagy nem is tudom, nem akarom szegényeket ide hívni, ahol néha még az én nemesebbik felemről is majdnem jégcsillár csilingelt, ha megálltam egy helyben.